Stress Science

A Stressz-tudomány kiterjesztése

Nézzük milyen további áltudományos eredményt tudunk felmutatni Piroska és a Farkas stresszigényének vizsgálatából, amit a Határátkelő közönsége is hasznosíthat életvezetési stratégiai céljai elérésére.

Az eddigi eredmények alapján arra következtetésre jutottunk, hogy a többi biológia folyamathoz hasonlóan, statisztikailag a stresszigény is normális eloszlási mintát követ. Van közepe (átlag) és még a szóródás fogalma is értelmezhető. Abszolút szubjektiv elhatározás alapján, legyen mondjuk 1 szigma a komfortzóna határa.

Ha elveszitettük a kulcsunkat egy sötét barlangban és szeretnénk megtalálni, de csak a barlang előtt van világos.

Hol kezdjük a keresést?

Természetesen a barlang előtt ahol látunk valamit a fényben (bár tudjuk hogy a kulcsot nem ott veszitettük el).

Ezt a gyakori tudománytechnikai módszert használva a stresszigény genetikai/biológiai definícióra  - ami várhatóan nemlineáris multidimenziós analóg biokémia fogalom – vessünk be egy egyszerűsített, lineáris, 3 dimenziós (3D) koordináta rendszert.

A dimenziók legyenek X, Y, Z  (de persze hívhatnánk a dimenziókat Serotonionnak, Dopaminnak, és Adrenalinnak is, hogy a témát később kutató egyetemisták és Phd. hallgatók a  stressz-hormon sejtésre hivatkozhassanak) mint látni fogjuk a dimenziók elnevezésére semmi szükség, az áltudományos elmélet így is teljesen érthető, és helytálló lesz.

Negyedik dimenziónak vezessük be az idő fogalmát. Ezt legalább mindenki érti és nagyon jól fog jönni - amikor publikációinkhoz - nagyon tudományosan, idősorokat generálunk a segitségével.

Mi is az (ál)tudomány célja.

Olyan (ál)összefüggések felismerése a környezetünkben ami nem mindenki számára nyilvánvaló és egyszer talán még valami gyakorlati  haszna is lehet.

Hamár definiáltuk a stressz-tér fogalmát egy egyénre, ne álljunk, meg a felfedezés folyamatában. Terjesszük ki a fogalmat egy nagyobb csoportra.

Vizsgáljunk mindjárt egy országot.

Mostantól az összes stressz tevékenységet amit egy ország összes polgára, azért végez hogy a stressz-zónáján belül maradjon, híjuk úgy hogy KULTÚRA.

Hol is tartottunk a korábbi példánkkal.

Piroska éppen komfort zónáján belül eszegeti kakaós csigáját a reggeli csúcsforgalomban.

Kényelmesen ÜL. Védettnek minősíti drága kincsét (mint a BKV buszon). Ezüstösen csillogó gömb alakú komfortzónája 4 egység távolságban lebeg a Farkas cukorrózsaszín  gömbje fölött, enyhén észak-keletre.

Béke honol körülöttük, az állatok énekelnek.

Telik múlik az idő Piroska megéhezik és megszomjazik, de már tudja hogy ez nem más mint  kényszer egy stressz aktivitás elvégzésére.

Ezt a kényszert ezentúl MOTIVÁCIÓ-nak hívja. Éles eszével azonnal átlátja a dolgok állását, és egy, az emberiség számára óriási lépéssel megállapítja, hogy minden stressz aktivitás célja visszakerülni a komfort zónába, mint egy jó nagy adag meleg pocsolyába.

 Lássunk egy újabb példát.

Telik múlik az idő Piroska megéhezik és megszomjazik, de már tudja hogy ez nem más mint egy kényszer egy stressz aktivitás elvégzésére.

Már majdnem békét is kötött a világgal amikor az adrenalin dimenzióban hirtelen emelkedést tapasztalt.

Ahogy körülnézett csak egy majdnem üres kosárkát látott. Eltűnt a Farkas cukorrózsaszín gömböcskéje is a látóhatárról és a Farkas szeme ki is  guvadt valamint vérvörösre változott.

Hogy segítsen a Farkason, próbaképpen átnyújtotta maradék kakaós csigáját, ami azonnali színváltozást okozott a Farkas szeme színén és a stressz gömböcskéjén is, de ezen kívül némi aprót leszámítva mást  nem talált a kosárkában. Az aprót a stressz világában (3D térben) pénznek hívták, de Piroska inkább energiára gondolt a szó hallatán aminek segítségével eljuthat a stressztér egyik pontjáról a másikra.

Ha már úgyis ott volt a kezében és egyébként sem volt rá szüksége, átnyújtotta az aprót a Farkasnak. Láss csodát Farkas színe hirtelen megváltozott, hátralépett a komfort zónába, mosolyogni kezdett az állatok kórusa egy csapásra az örömódát kezdte énekelni.

Piroska gondolkodóba esett.

Mi lehet az a sötét energia ami abban a nyomtatott papírban (apró) volt aminek már a látványa is megváltoztatta  Farkas állapotát és viselkedését?

Emlékezett egy könyvre amit egy okos bácsi adott kölcsön átolvasásra. A bácsit Maslow-nak hívták és az óperenciás tengeren is túl lakott. A könyvben talált egy háromszöget, amit ott piramisnak hívták, mindenféle bonyolult dolog volt a piramisra ráírva, pedig ahogy elolvasta - az aljától a tetejéig mindegyik kifejezés csak arról szólt, hogy valaki hogyan kerüljön vissza ezüstösen csillogó komfort zónájába.

Ahhoz hogy visszakerüljön csak egy egyszerű kis stressz tevékenységet kellet elvégeznie, amihez semmi más nem kellet mint egy kis energia.

Arra is rácsodálkozott hogy a legtöbb energiát el lehetett cserélni apróra, és az apró ellenében energiát is lehetett kapni ami visszarepítette az ezüstös gömböcskébe.

Mivel éppen mindketten (Farkas is Piroska is) zónán belül voltak, beszélgetni kezdtek. Kiderült hogy nincsenek egyedül, egy csomó más színű, szagú, méretű, csillogó szemű Piroska, Farkas és egyéb állatok laktak a stress térben körülöttük.

Nem is hívták magukat piroskának, sem farkasnak, mindenkinek volt egy azonosítója, amire nagyon BÜSZKE volt.

Mi az hogy büszke? - kérdezte egyszer ártatlanul Zöldecske.

Az is olyan mint az étel, energiáért (pénzért) adják, és segit visszakerülni a komfort zónába- válaszolta Piroska

Én is szeretnék büszke lenni, vehetek a Tiédből? –mondta Zöldecske

Én nem vagyok egy OLYAN - de tudok másokról akik pici pénzért, kevés apróért,  szivesen elcserélik a sajátjukat. Nézz csak körül, itt vannak közöttünk mindenütt, de leginkább  ott állnak szélen, jobbra is balra is – válaszolta Piroska

Te Piroska olyan jó veled beszélgetni úgy érzem mintha lebegnék a zóna közepe felé, mindig csak ott szeretnék lenni. Csak most hallottam valakitől, hogy azt úgy hívják BOLDOGSÁG. Te tudtad ezt?

Te butuska ezt nem mindenki tudja nem mindenkinek árulják el a jelszót. De látod Te magadtól rájöttél.

Zöldecske, Neked aranylón csillogó komfortzónád is van. Valami hasonló van nekem is, de nem olyan színű,  nem olyan csillogó mint a Tiéd és nem is ott van a térben ahol a Tiéd. 

A Tiéd nagyon magasan van az enyémhez képest tudod, én Olcsó János felesége vagyok nekem kevesebb is elég.

Megy ez az (ál)tudomány nekünk. Meneteljünk tovább a felfedezés útján.

Vegyük észre, hogy nem vagyunk egyedül a nagyvilágban. Olyanok is  vannak akik közösen, sőt  összefogva végeznek stressz-tevékenységeket (mert azt hiszik úgy könnyebb).

HeuRéka

Mi sem vagyunk mások (főként nem különbnek) mint Google barátunk fordítása szerint egy TÁRSADALMI ÁLLAT (social animal).  

Itt az elmélet egyik főtétele:  Az EMBER EGY TÁRSADALMI ÁLLAT

Felfedezésünk révén olyan állatokkal kerültünk egy csoportba mint  

1. A Hangya (meg persze barátja a Tücsök)
2. A Majom
3. A Farkas és
4. A Vaddisznó.    (A hasonlóság érzékeltetésére ajánlok elképzelni  egy böfögő, röfögő disznót aki a vasárnapi ebéd után elégedetten mosolyogva, lelógó nagy hasát igazgatja amint lefeküdni készül. Na ugye.  Ilyet biztosan találunk a házastársunk rokonságában, feltéve hogy  nem vagyunk egészen fiatal házasok)

A felfedezés élményétől megrészegülve tegyünk egy hatalmas unortodox lépést.

HA ez ember egy TÁRSADALMI ÁLLAT, akkor a TÁRSADALMI ÁLLAT stressz-aktivitása pont arra irányul amerre a MIÉNK.

Az is  azt szeretné hogy békén hagyják, és tele legyen a nagy hasa  (stressz meg miegymás).

Na persze mi okosabbak vagyunk, mint  minden más TÁRSADALMI ÁLLAT (IQ  is van a világon).

Csak MI fedezünk fel komoly (ál)tudományos összefüggéseket.  

A  hangya is TÁRSADALMI ÁLLAT állat. Van a társdalmában

• Szorgalmas dolgozó (JóMunkásEmber),
• Védelmi munkás (RendFenntartó),
• Irányító (BölcsVezető, leánykori nevén Királynő) 
• és egy csomó HERE. A HERÉ-k szükségességéről még a hangyák is folyamatosan vitáznak. Sokan átképeznék őket Harcosnak, vagy Irányítónak legtöbben persze JóMunkásEmbernek.  Mivel ezek közül egyikhez sem fűlik a HERE foga, saját magát ezentúl POLITIKUS-nak hívja. Ez mégiscsak tisztelet sugárzóbb, (politikailag) korrektebb (PC) és kifejezőbb mint a korábbi vitára okot adó lesajnáló név.

Ezen a ponton, lehet hogy egy kicsit magunkra ismerünk.

Keressünk további hasonlóságokat.

A hangya megszületik és elindul dolgozni. Nincs szüksége oktatásra.

Óriási felfedezés. Nekünk sem kell egyetemet fenntartani, menjen csak mindenki dolgozónak.

A hangyának csak egy Vezérre van. Amikor azt kiválasztotta, másikra a továbbiakban már nincs is szüksége.

Tényleg miért is van szükség arra a sok folyamatosan vitatkozó HERÉ-re akarom - Politikailag Correct- ül   mondani, másik oldali POLITIKUS-ra. (Az én oldalamon nem árt néhány)

A hangya jóravaló, dolgos állat. Ha a Vezér elégszer elmondja mit csináljon azt bizony megcsinálja.

Ha árkot kell ásni – árkot ás. Ha tüntetni kel a hangyaboly bejáratánál, hogy más színű hangyákat elijesszen, akkor bizony azt csinálja. Ha ugatni kell (mert azt is kell néha) akkor hangosan csahol. Főként a kiásott árok másik oldala felé.

Persze a hangya ugatás közben is tudja, (ahogy JóMunkásEmber is tudja) hogy amíg csahol, addig nem olyan stressz-tevékenységet végez mi közelebb húzza a saját stressz gombócához, a közepéről nem is beszélve.

Ha a hangya nem tud megélni a mostani hangyabolyban bizony új hangyabolyt keres.

Mivel, mint tudjuk  TÁRSADALMI ÁLLAT, sokszor ezt csapatostól teszi. Néha még a Vezértől is megszabadul költözés közben. A tojásait költözéskor magával viszi, de a HERÉ-it bizony hátrahagyja.

Az ÚjBolyban új Vezért választ.

Majd JóMunkásEmberként – szigorúan munka közben – abban reménykedik, hogy ebben az bolyban  új Vezér még nem felejtette el, hogy  csakis arra választották hogy szolgálja és  irányitsa a boly életét.

Ugyanis azt a egy megválasztott vezérnek is értenie kell hogy a cél az, hogy a közös munka révén mindenki a saját stressz gombóca közepén üldögélhessen és boldogan szemlélhesse a többi hangyát akik mind-mind megtalálták  a saját boldogságukat.  Furcsa módon ÚjBoly keresés közben a hangyák  már el is felejtettek ugatni és árkot ásni.

A kutatócsoport itt visszakanyarodott eredeti kérdéséhez:

Mi is az a BOLDOGSÁG?  -    Nem más mint a hormonjainkat  (Dopamin, Serotonin, Adrenalin és a többiek) a komfortzónánk kellős közepén tartani.

Továbbá stressz tevékenységünket mindig olyan módon végezni hogy közelebb kerüljünk a zónánkhoz illetve belül maradjunk a komfortzónánkban. Soha ne tévesszük el az irányt.

Mivel a fény pislákolni kezdett és megvilágosodás nélkül még az (ál)tudomány sem folytatható. Az elmélet ezen a ponton  megfeneklett.

Mostantól az elmélet arra vár hogy bebizonyosodjon használhatósága, vagy egy értékes cáfolat  az (ál)tudományok szemétdombjára száműzze.